A Budapesten ötödik alkalommal megrendezett Díjugrató és Fogathajtó Világkupa az egyik legszínvonalasabban megrendezett fedett pályás verseny a világon. Mondom ezt Európában és a tengeren túlon szerzett évtizedes tapasztalataim alapján. Szerencsére Magyarországon is polgárjogot nyert a lovaglás az ország legnagyobb sportarénájában. Külön dicséri a szervezőket – talán Svédországban tapasztaltam ilyet -, hogy 14 ezer gyermek tekintheti meg térítés mentesen a rendezvényt. Ennek nem csak az lesz a hozama, hogy közülük kerülnek ki a jövő versenyzői, de az ott lévő lelkesen ujjongó gyerekek a sport felé fordulva fejezik ki örömüket. A felnövekvő nemzedék erkölcsi nevelése, magyarság tudatának mélyítése fontos mérföldköve az esemény. Az ország minden részéből érkezett fiatalok hatalmas élménnyel gazdagabban térnek haza.
A díjlovagló szakág népszerűsítésének kitűnő alkalma a KO verseny. Nagy élmény volt átélni a fellépést. Sportpályafutásom 50. évfordulóját ünnepelhetem április 11-én, így bátran nevezhetem magam a lovassport dojen-jének. Hiszem, hogy ez az egyik legjobb módja a szakág népszerűsítésének. Felállíthatunk hipotéziseket is, de sokkal többet ért ennek a kiváló versenyzői társaságnak a bemutatója. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy a zsűri többször is visszahívott minket versenyzőket, mert elsőre nem tudott dönteni közöttünk. Kiemelkedő volt a szervezés, hiszen csak ennek a három számnak – perdülés vágtából, sorozat ugrásváltás „minden egyre”, piaffe-passage - a bemutatása célravezető, mert ez a lovas adottságától és a ló kiképzettségétől függ, nem pedig a ló adottságaitól. A piaffe-passage versenyszámnál azt gondoltam nyerni fogok, hisz tudok piaffba perdülni – haladni egyenletesen, hiba nélkül mint a metronóm, lovamnak nincs egy rossz modulata sem, s mégis második helyre szorultam. Ez azt jelenti – nagy örömömre - , hogy van társam aki még jobban csinálja ezt a számot! A jövőben is kihagyhatatlan eleme lesz az ilyen szintű díjlovagló feladatok bemutatása a szakág népszerűsítésének.
Bozzai Attila